A magyar diákolimpikonok beszámolója a pekingi Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpiáról
Július 20.
Vasárnap reggel indultunk a Liszt Ferenc Repülőtérről. Az út ugyan nem volt zökkenőmentes, de minden különösebb bonyodalom nélkül eljutottunk Pekingbe. A frankfurti átszállás után a világ legnagyobb utasszállítójának személyzete és szolgáltatásai láttak el bennünket.
Július 21.
Hétfőn, Pekingbe érkezve kínai származású kísérőnk, Yang Zijian Győző és édesanyja segítségével könnyen eligazodtunk a pekingi repülőtéren, és megtaláltuk az IOL felirattal ránk várakozó helyi segítőnket. Ezután a szlovén csapattal együtt a szállodába, majd ebédelni vittek minket, így a lehetőségekhez képest frissen vehettünk részt a nyitóünnepségen, amit fényes „welcome dinner” követett.
Július 22.
Kedden már korán reggel át kellett mennünk abba az épületbe, ahol 8 órától az egyéni verseny kezdődött. A verseny feladatai kisebb meglepetést okoztak; az előző évekhez képest jóval nehezebb feladatsort kaptunk, ahogy azt a többi ország versenyzőivel konstatáltuk. Ennek ellenére este vidám hangulatban mentünk el kísérőinkkel a turistanegyedbe, hogy a helyi ételek után egy kissé ismerősebb pizzával ünnepeljük ittlétünket.
Július 23.
Szerdán, a pihenőnapon, a helyiek buszos kirándulást szerveztek a Kínai Nagy Fal Pekinghez közel eső részére. Itt, a sok látnivaló mellett, lehetőségünk nyílt ajándéktárgyakat vásárlására is. Ebédünket egy elegáns kínai étteremben fogyasztottuk el az összes versenyző és kísérőik társaságában. Délután a szabadidőnket az esti bemutatkozó prezentációra való készülődéssel töltöttük. Ez Rossen Peti és Németh Sebi előadásában nyerte el végleges formáját és nagy sikert aratott.
Július 24.
Csütörtökön korán reggel indult a csapatverseny, amely az előző évekhez képest valamivel egyszerűbbnek bizonyult. Az ebédet követően meglátogattuk a teaházat, ahol látványos műsorban volt részünk: volt bűvész, teakungfu, árnyjáték, és kipróbálhattuk a tipikus kínai teát. Este a csapat egyik fele a közeli plázába ment ajándéktárgyak után nézni, a másik fele pedig kihívta a többi nemzet versenyzőit a helyi röplabdapályán egy meccsre.
Július 25.
Péntekre végre kialhattuk magunkat, mert csak délután fél 2-kor kezdődött az eredményhirdetés, melyen mind az egyéni, mind a csapatverseny eredményére fény derült. Tímár Veronika különdíjat kapott az egyéni versenyen elért kiemelkedő munkájáért. Ezután megajándékoztuk a főszervezőt és a fordítót, mivel a kései jelentkezésünkkel sok plusz munkát okoztunk nekik. Búcsút vettünk helyi kísérőnktől is, majd vacsora után újfent beálltunk a röplabdázásba. Az este hátralevő részében egy közeli szórakozóhelyet látogattunk meg, hogy új embereket ismerjünk meg.
Július 26.
Az utolsó két napunk látnivalók megtekintésével telt. Vendéglátóink, a Huawei képviselői, a lehető legtöbb dolgot szerették volna megmutatni nekünk, így rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Szombaton a hotelünk elhagyása után elvittek minket egy török étterembe ebédelni, majd Peking egyik legnagyobb piacára vásárolni, ahol szuvenírektől kezdve ruhákon át minden kínai különlegesség megtalálható volt. Este egy hangulatos tóparti kínai étteremben vacsoráztunk, majd hazahoztak minket új szállásunkra.
Július 27.
Vasárnap újra autóba ültünk, és bevittek minket a Tiltott Városba, ezután ebédre megkóstoltuk a város legfinomabb pekingi kacsáját, délután pedig a császár Nyári Palotáját tekinthettük meg, vacsoránkat egy olasz étteremben fogyasztottuk el.
Július 28.
Reggel korán indultunk a repülőtérre, és estére már haza is értünk.